A rafinált ügyfél
A rafinált ügyfél
Ez, az év eleji időszak nem a költözések dömpingjéről szól, így ebből a kevés megkeresésből próbálunk minél több munkát megszerezni. Sajnos ennek az a veszélye, hogy olyan munkákat is elvállalunk, aminél már a telefonos beszélgetésnél is rossz érzésünk van, de amikor napokig meg se csörren a telefon, akkor a diszpécsernek is kockáztatnia kell. Most egy ilyen esetről mesélek nektek.
Egy vasárnapi költözés
A rafinált ügyfél
Pár héttel ezelőtt, egy pénteki nap megkeresett egy ügyfél azzal, hogy ő most vasárnap szeretne költözni. Elég zavaros volt, amiket mondott, ami már ekkor is gyanús volt, de mivel alig dolgoztunk a héten, elvállaltam. A megrendelését úgy adta le, hogy bebútorozva adta el a házát, így csak pár bútort és a személyes holmikat kell elszállítani. Megbeszéltük, hogy ez a munka kb. 4-5 munkaórát vesz igénybe 3 fő rakodóval.
Mintha egy múzeumban jártunk volna.
A rafinált ügyfél
Eljött a vasárnap, 10 órára kiálltunk a címre és mivel nekem nagyon furcsa volt már a telefonban is, én is kimentem negyediknek. Sajnos a gyanúm beigazolódott. Ott álltunk a 3. kerületben egy hatalmas villaépület előtt, ami többszáz négyzetméter volt, és ezt az apró tényt az ügyfél elfelejtette megemlíteni a telefonban. Körbevezetett minket a „Kastélyában”, ami olyan antik bútorokkal volt berendezve, mintha egy múzeumban jártunk volna.
A feleség a tárlatvezetés során pontosította, hogy miket kellene elvinni. Ez a mennyiség köszönőviszonyban sem volt azzal, mint amennyit a megrendeléskor megadott. Még jó, hogy többen mentünk ki, és az is, hogy a teherautóinkon mindig van csomagolóanyag, újságpapír, kartondobozok, amik most is nagyon jól jöttek a csomagolásnál, ugyanis a megrendelőnek az volt a csomagolás, hogy az értékes porcelánokat, kristálypoharakat beleöntötte nyitott dobozokba, csomagolás nélkül, sőt némelyik doboznak az alja se volt leragasztva. Ennyi erővel reklámszatyrokba is rakhatta volna.
Profi csomagolás
Nekiálltunk normálisan elcsomagolni az apróságokat, befóliázni az értékes bútorokat, bőrgarnitúrákat. Amikor látták, hogy milyen profin csomagolunk, folyamatosan növelték a szállítandó ingóságok számát. Egy óra múlva a 8-10 tételből 30-40 lett, és az is kiderült időközben, hogy van egy garázs és lenne két kutyakennel, kutyaházzal, és nem egy lepakoló cím lesz, hanem kettő.
Ekkor közöltem az ügyféllel, ennyi dolog nem fog felférni a kocsira, csak 2 fordulóval tudjuk megoldani, mire azt mondta, neki ez nem probléma.
Az első kanyart 3 óra alatt pakoltuk föl, elvittük Újpestre egy családiházba, ahol 40 perc alatt lepakoltuk a tele teherautót. Amikor visszaértünk a felpakoló címre, kiderült, hogy még 4 tv-ét konzolostól le kell szerelni + jönnek még kerti cuccok is. A kocsi belsejébe raktuk azokat a dolgokat, melyek még Újpestre mentek, a végébe meg az albérletbe menő személyes dolgokat és egy tv-ét.
A kálvária kezdete
A rafinált ügyfél
Az albérlet is földszinten volt, így ott is gyorsan le tudtunk pakolni. Na, itt kezdődött a kálvária, amikor már szinte a célegyenesbe kanyarodtunk. Kérdezte a kliens, hogy mennyi lesz a fuvar, mert ő akkor itt kifizetné és nem jönne ki Újpestre. Kiszámoltam a fuvardíjat 8 munkaóra + csomagolóanyag, és csak 3 fővel, magamat nem számolva, de így is belesápadt. Mondta, hogy nincs nála ennyi pénz, menjünk el lepakolni, addig vesz ki pénzt.
Lepakoltunk, majd hívtam, hogy hol találkozzunk, azt mondta találkozzunk egy benzinkúton. Ezt már eleve nem szeretem, amikor nekem kell rohangálnom munka után a megdolgozott pénzemért. Odagurultunk a kútra, mondta, hogy szálljak be a kocsijába, majd, amikor beültem, közölte, hogy nem tudott pénzt kivenni, és így csak egy részét tudja kifizetni a fuvarnak, de holnap délután odahozza a pénzt ahová mondom.
Másnap, amikor hívtam, közölte, hogy most fontos tárgyaláson van nem tud beszélni, de este hozza a pénzt. Este hívom nem veszi föl, majd a felesége küld egy sms-t, hogy a férje külföldre utazott, és csak hétfőn jön haza. Hétfő este hívom, mire a felesége közli, hogy korházba került. Így egyre valószínűbb, hogy a maradék pénzt soha nem fogja kifizetni. Én az embereimet kifizettem, mert megdolgoztak érte!
Mi ebből a tanulság? Ha egy kicsit is úgy érzed, hogy egy ügyfélnél rezeg a léc, akár mennyire sincs munkád nem szabad elvállalni, de a legfájóbb az egészben, hogy nem az történt, hogy nem tudta kifizetni, hanem nem akarta kifizetni a teljes fuvarköltséget!
